2012. január 30., hétfő

Stoppolás - a gyakorlatban

Még sohasem volt kép
a blogon; fixed. :)


Jelentem, életem első két stoppolós élményén - ahogy azt ígértem magamnak az előző bejegyzésben - túl is vagyok

Összesen 440 km-t stoppoltam a hétvége alatt, szinte végig az M7-en. Arra pillanatok alatt rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem sok, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyit szeretnék stoppolni, ez egyáltalán nem sok, viszont arra elég volt, hogy rájöjjek, rengeteget lehet tanulni belőle.

Eredetileg nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e részletesebb blogbejegyzést a témáról, viszont a blog célja valahol az, hogy összeszedjek minden gondolatot, aminek bármi köze is lehet az utazáshoz, ezért úgy döntöttem, hogy írok; amúgy is leírnám őket, akkor meg már mindegy, hogy ide, vagy valamelyik chat-ablakba valamelyik ismerősömnek. :)

A tapasztalatokról röviden
  • Az első és legfontosabb lecke az volt számomra, hogy a stopposokra nem úgy tekintenek az emberek, mint a fővárosban a kéregetőkre.
  • A második lecke az volt, hogy állj ki magadért: Amikor kiértem a Sasadi úti McDonaldshoz, ahonnan indulni terveztem, az első negyed órában csak fel-alá sétálgattam a parkolóban, és nem mertem megkérdezni senkit. Aztán ahogy telt az idő, szép lassan megértettem, hogy magától senki sem fogja megkérdezni tőlem, hogy ugyan már elvihetne-e? Az út közepére már egyáltalán nem jelentett gondot a kérdezés.
  • A testbeszéd nagyon fontos, rengeteget segít, ha például leveszed a kesztyűdet, és látják a tenyeredet, miközben beszélsz. A mosolygás, és a másik szemébe nézés dettó, bár utóbbival érdemes óvatosan bánni, nem mindenki szereti. Azt hiszem, fontos a távolság is, nekem úgy tűnt, hogy aki közelebb áll meg hozzád, nagyobb hajlandóságot mutat.
  • Ha hidegben stoppolsz, kesztyű mindenképp legyen nálad. Plusz pont, ha van nálad meleg tea - ezt nem vittem, pedig többször jól jött volna.
  • Éjszaka ugyanúgy lehet stoppolni benzinkúton, csak keress olyat, ahol van autós is (én fél órát álltam egy helyben egy kúton, és közben összesen 3 kocsi állt meg; de mondjuk azt tudtam is, hogy ez a kút nem lesz az igazi). Szóval fontos ismerni az útvonalat, és a főbb pontokat, ahol jó neked, ha kiraknak út közben, mert biztosan tudod folytatni az utadat.
  • Vannak beszélgetősebb, és kevésbé beszélgetősebb autósok; az általában mindenkit érdekel, hogy mivel foglalkozol, hol végeztél, miért stoppolsz, hova igyekszel. Ha itt sikerül valami közös pontot találni, akkor utána baromi jókat lehet beszélgetni. Például az egyik autóstól megtudtam egy csomó mindent a hazai alumíniumiparról, meglepően érdekes dolgokat is. :)
    • Ide kapcsolódik, hogy nekem ez egy hatalmas pluszt ad a stoppolásnak a vonathoz vagy a buszhoz képest: ott hiába ülsz órákon át valakivel összezárva, 90% eséllyel maximum csak köszöntök egymásnak, amikor valaki leszáll. Pedig ha belegondolsz, mennyi mindent lehetne tanulni egy-egy utazás során másoktól, másokról...
  • Hazafelé azt a trükköt alkalmaztam, hogy benzinkutaknál rakattam ki magamat, és megkérdeztem a benzinkútra betérőket, hogy elvinnének-e egy darabon:
    • 26 autóst kérdeztem meg összesen, ennek majdnem a felét (11-et) még Pesten. Ez nem a fővárost minősíti, egyszerűen olyan helyen álltam, ahonnan nem csak az M7-esen lehet menni, hanem az M1-esen is, és még Budaörs felé is.
    • összesen 5 autóban ültem
    • összesen 7 új embert ismertem meg, a legfiatalabb kb. 6 éves lehetett, a legidősebb 40 körül.
    • Láttam 2 Süsü részt 
    • 4 óra alatt értem haza (Nagykanizsára mentem)
  • Visszafelé a szokásos ujjfeltartós trükköt használtam: Kimentem a város szélére, kéz ki, és közben séta az autópálya-feljáróig. Onnan irány Pest.
    • összesen 3 autó látta, hogy stoppolok
    • 2 autóból feljutottam, az egyik elvitt az autópálya-feljáróhoz, a másik felhozott Pestre. :)
    • Összesen 4 új embert ismertem meg, a legfiatalabb általános iskolás 6.-as srác, a legidősebb pedig egy idős házaspár, ~60 év körüliek lehetnek.
    • 2 óra alatt értem haza. :)
Nos, hirtelen ennyi. A jogot fenntartom magamnak, hogy mondjuk fél év múlva visszaolvasva ezt a bejegyzést, lehülyézzem magamat; egyelőre ennyit tanultam.

2012. január 24., kedd

Stoppolás 1x1 - elméletben

Ma reggel találkoztam Kolossal, egy volt osztálytársammal, aki szintén Nepálba/Indiába szeretne eljutni. A találkozó célja az volt, hogy megnézzük, kinek mik az elképzelései, és ha úgy látjuk, tudunk együtt menni, akkor nosza! :)

Sajnos úgy fest, hogy nem leltem útitársra Kolosban, mivel ő egészen más útvonalon tervez menni, és nincsenek sem fix időpontjai, sem helyszínjei, és nem is biztos még, hogy idén el tud indulni. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az út során majd összefutunk valahol India magasságában.

Ami viszont rendkívül hasznos volt, az az, hogy Kolos lassan 6 éve szinte mindenhova stoppolva közlekedik, bejárta egész Európát és rengeteg okos és jó gondolatot osztott meg velem a buszon a munkahelyem felé zötykölődve. Ezeket a tanácsokat most - még amíg friss az emlék - leírom, hogy emlékezzek majd rájuk, és ha már lesz saját módszerem saját szabályokkal, össze tudjam vetni az övéivel. Vannak olyan gondolatok, amiket értek, és vannak olyanok, amiket még szerintem csak az út végére fogok megérteni, de ez így van jól:
  • Hol: ahol az autók már messziről látnak; ahol az autók nem hajtanak gyorsan; ahol az autók megállhatnak.
  • Mikor: gyakorlatilag mindegy, de főként még nappal, és kora éjjel érdemes.
  • Hogyan: hatékonyabb a benzinkúton körbejárós kérdezősködős, mint a kirakott hüvelykujj, de az is működik.
  • Tudd, mi a jó neked, ne hagyd, hogy mások mondják meg.
  • Tudd, hol vannak jó kiszállási lehetőségek az utadon.
  • Autópályán mindig benzinkútnál és ne kihajtónál szállj ki, mert az szívás. Gyorsan lehet haladni.
  • Hátizsákkal sokkal jobbak az esélyeid.
  • Hétköznap jobb stoppolni.
  • Kamionosok: hosszú távra is felvesznek, viszont lassúak.
  • Alvás: Nem érdemes túlstresszelni. Ha benzinkúton vagy, mindig van kanapé, meg lehet kérdezni őket, hogy nem zavarsz-e, úgyis engednek ott aludni. Ha szabad ég alatt vagy, hálózsákkal lehet aludni. Idegen városban CS gyakorlatilag bárhol, de helyieknél is lehet próbálkozni, a fiatalok általában segítőkészek.
  • Stoppolás többen: fiú+lány: működik; fiú+fiú: nehéz, beszéljétek meg, hogy hol találkoztok legközelebb, és stoppoljatok külön, amíg oda nem értek. 3-an már szinte esélytelen.
  • Engedd el az időt: odaérsz, amikor odaérsz. Ezt például már értem, de nem tudom átélni még.
  • Engedd el az elvárásaidat, hogy élvezni tudd, ami eléd jön. Ezt általánosságban mondta az útra, azt hiszem, erre is jól illeszthető.
  • Soha ne általánosíts 1 esetből.
  • Mindig próbálj jobb lenni. Ha például valami miatt 3 órát állsz egy helyen, és senki nem vesz fel, gondolkodj el rajta, hogy mi lehet az oka, javítsd ki a hibát, és többet ne kövesd el.
  • Kis gyakorlattal már jól meg lehet tippelni, hova mennyi idő alatt lehet elérni.
  • Kelet-Európa főbb útvonalain pontosan ugyanolyan jól lehet stoppolni, mint Nyugat-Európában. A vidék necces viszont.
Most, amíg még friss az élmény, el is határoztam, hogy hétvégén megspórolok magamnak két vonatjegynyi útiköltséget, és megpróbálok hazajutni stoppolással. :)

2012. január 13., péntek

Oltások - csapó 1.


Pár bejegyzéssel korábban említettem már, hogy jártam az Országos Epidemiológiai Központ Gyáli úti főhadiszállásán. Erről írok most egy kicsit bővebben.

Azt már leírtam, hogy hogy néz ki a konzultáció menete: Hétfőtől-Csütörtökig délelőtt bármikor mehetsz, pénteken csak előzetes egyeztetéssel. Van 4000 forint konzultációs díj (nem tudom, hogy per utazás, vagy per látogatás, mert nálam nem volt ennyi pénz, de azt mondták, ha utazni akarok, úgyis vissza kell mennem, szóval ráér :D). Rendelőből van több is a földszinten, kell kérned sorszámot, és amelyik éppen felszabadul, oda mehetsz.

Az egyik asztalon vannak kérdőívek, ezek közül egyet érdemes a várakozás elején kitölteni, mert bent már nem nagyon kérdeznek az úttal kapcsolatban, inkább csak a kérdőív alapján. Ha ez megvan, a váróban van kihelyezve rengeteg szórólap-szerű adatlap, amin különböző betegségekről vannak információk, ezeket érdemes átolvasni, ha már úgyis várakozni kell.

Maga a konzultáció nem egy nagy ördöngősség: Végignézik a kérdőívedet, elmondják, hogy miket javasolnak mindenképp, min javasolják, hogy gondolkodj egyet, és mi az, amiről mindenki azt hiszi, hogy kell, pedig nem.

Nekem a következőket javasolták:
  • hepatitis B oltás (ilyenem van, úgyhogy ezt kihúzták a listáról, amúgy 3160 Ft lett volna, kombinálva hepatitis A+B pedig 7640 Ft)
  • hepatitis A oltás (egyszeri, 8365 Ft)
  • Di-Per-Te + IPV (egyszeri, 6340 Ft)
  • meningitisz ACWY (4630 Ft)
  • tífusz (3890 Ft)

Megfontolásra javasolták:
  • veszettség (három alkalom: 0., 7., 21. nap, alkalmanként 6470 Ft)
Nem javasolják, de felmerült:
  • kolera (egyszeri (?), 15880 Ft)
Veszettség: azt mondták, hogy kisebb falvakban javasolják, főként helyi kutyákkal való esetleges érintkezés esetén. Kiemelték, hogy ha megkapod a vírust, 2 napod van kórházba menni, és bárhol adnak ellenszérumot, emiatt nem szokták javasolni, de ha gondolom, beadják természetesen. Valószínűleg nem fogom kérni.

Kolera: ronda, hasmenéssel járó vírusfertőzés. Az orvos álláspontja az volt, hogy ha nem tervezem végigéhezni az útvonalat, és nem tervezek teljesen legyengült szervezettel Indiába menni, akkor ne adassam be
magamnak, mivel akár akarom, akár nem, a hasmenést nem fogom megúszni. Kérdeztem, hogy mi a teendő akkor, ha megkapom: sós+cukrozott vízből rengeteg, és lehetőség szerint egyek folyamatosan, akkor is, ha amúgy nincs rá ingerem, de erről fog még mesélni, amikor az oltásokat megkapom. Nem fogom kérni az oltást, a kezelés menetéről viszont szeretnék még hallani.

Az oltásokat ott helyben beadták volna, de inkább kértem még haladékot eldönteni, hogy mi legyen a veszettséggel.

2012. január 9., hétfő

5 ember

Amikor elindult a blog, volt 5 számomra fontos ember, akiknek külön elküldtem a blog címét.

Őket arra szeretném most megkérni, hogy az indulásig hátralevő időben rendszeresen interjúvoljanak meg azzal kapcsolatban, hogy mivel hogy állok, hívják fel a figyelmemet arra, ha valami felett átsiklottam, ha valamivel nem foglalkoztam (és kellett volna), mert hajlamos vagyok elfelejteni kisebb-nagyobb dolgokat..

Természetesen bárkitől szívesen fogadok tanácsokat/javaslatokat akár kommentben, akár e-mailben - erre az öt emberkére azonban különösen számítok! :)

2012. január 6., péntek

Tennivalók, NAGYON röviden...

Amikor először megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én most szeretnék útnak indulni, hirtelen hatalmas káosz kezdett kibontakozni a fejemben. Ez hozzávetőleg három hónappal ezelőtt történt, és elég sok dolog letisztázódott, ezeket akarom most tovább tisztázni:

Ahhoz, hogy az ötletből élménybeszámoló legyen, a következő mérföldkövek mentén igyekszem felépíteni az utazást.

1. Döntés: el kell döntened, hogy tényleg akarod. Ezután el kell döntened, hogy mennyi időre, hova akarsz eljutni, akarsz-e társat. Érdemes az indulás időpontját nagyjából betájolni - ehhez tudni kell, hogy mikorra lesz kb pénzed az útra, és hogy az az évszak mennyire alkalmas erre.


2. Útvonalterv: Össze kell szedni azokat a városokat, látványosságokat, vagy legalább a főbb pontokat, amiket érinteni akarsz. Stoppolós/tömegközlekedős világjárásnál úgyis kell a vízumhoz. Itt tartok most, ezt csinálom. Nekem tök jól bejött a Wiki+Google Maps+Google+CouchSurfing kombó: Mapsen főbb városok bejelölése, wikiben utánaolvasás, és ha valahol valami nem kerek, akkor Google. Szeretném az út végére feltölteni okosan a Couchsurfing profilomat egy rakat surfinggel, úgyhogy a városok kiválasztásánál igyekszem figyelembe venni, hogy az adott helyen vajon mennyire lesz para a szállás. Kb. 5-6 órát töltöttem ezzel eddig (Mongóliáig vagyok meg az úttal), és két dolog tűnik most fontosnak: Érdemes teljes nyugalomban csinálni a tervezést, mert ha kizökkentenek, percekig fogalmad sincs róla, hogy hol jártál éppen. Emellett nem szabad elaprózni a tervezést, mert minél többet ülsz egy-egy város wikilapja felett, annál kevésbé érzed azt, hogy "húmajdottésakkormegkérdezemajárókelőthogymitnézzekmeg". :)


3. Védőoltások: A legfájdalmasabb része az egész felkészülésnek: Kell keresni egy oltóközpontot. Én az Országos Epidemiológiai Központban voltam, a Nagyvárad téren, nagyon kedvesek voltak, de csak erről tudok nyilatkozni: Amíg várakozol, ki kell tölteni egy kérdőívet. Tudd a TAJ számodat, és legyen nálad 4000 forint tanácsadásra; legyél tisztában az állandó betegségeiddel és az allergiáiddal; emellett tudd, hogy milyen jellegű területre akarsz menni és az egyes országokban mennyi időt szándékozol eltölteni. A doktornő elmondja, hogy milyen oltásokat javasol - végig lehet kérdezni -, melyik mennyi időre nyújt milyen védettséget. Ha kéred, ott helyben megkapod az oltásokat, ha nem, akkor visszamehetsz tetszőleges időpontban. Én még gondolkodom a veszettség ellenin, ami 3 alkalmas, és utazás előtt szeretném megcsinálni, úgyhogy végül abban maradtunk, hogy február végén vissza fogok menni, és most csak a konzultációt kértem.


4. Vízum: Meg kell nézni, hogy azokban az országokban, ahova menni szeretnél, szükséges-e vízum, ha igen, akkor csak nagykövetségen keresztül intézhető-e (vagy ott a határon), és mik az igénylés feltételei. Itt fel kell készülni rá, hogy baromi sok arcképes igazolványra lesz szükség, és meg kell védeni az utadat. A lényeg, hogy lássák rajtad, hogy tényleg komolyan gondolod, és nem csak azért akarsz menni, mert tegnap este WoW-ozás közben jutott eszedbe. Érdemes előre kideríteni, hogy hol mennyi idő, mire kapsz vízumot, és valami okos ütemezést kitalálni rá. Ki kell deríteni, hogy milyen feltételek mellett kaphatsz utasbiztosítást - ha kaphatsz egyeltalán, mert van, ahol hivatalosan kérik; személyes tapasztalatom nincs ezzel még, úgyhogy bővebben később, ha már aktuális lesz.


5. Felszerelés: Ez még egy baromi nagy fight lesz. Tipikus hátizsák problémát kell megoldani, csak nem úgy, ahogy az egyetemen tanították - 6 tárggyal -, hanem mondjuk 50-nel. A cél, hogy minél kisebb tömegből minél hatékonyabban fel tudj szerelkezni. Én szereztem egy 70 literes hátizsákot, és egy jó hálózsákot, és jelenleg így állok vele. Áprilisig még van idő, de ez fájni fog, azt már előre érzem. Azt tudom, hogy a következő szempontjaim lesznek a pakolás során: Legyen minél kisebb, minél könnyebb, ruha esetén száradjon minél gyorsabban és legyen minél multifunkcionálisabb (térdnél szétszedhető farmer, leszedhető kapucnis pulcsi, ilyesmikre kell gondolni). Szeretnék kijönni szumma 15 kilóból (én most ~97 vagyok), de teljesen esélytelennek tűnik, tippre 16-17 kg-nál fog megállni a csomag szumma tömege.


Jelenleg ezek a főbb mérföldköveim az utazásra való felkészüléssel kapcsolatban. A későbbiekben igyekszem írni mindenről majd részletesen.

2012. január 2., hétfő

Motívációk

Ha valahol előkerül az utazás kérdése, általában az első kérdések között szerepel az, hogy "De miért?".

Erre azt szoktam mondani, hogy azért, mert most még biztosan van rá lehetőségem, és mert szeretném megismerni azt a világot is, amiben semmit nem mondanak azok a szavak, hogy "CRM", meg "projektmenedzser", meg "LLD", meg "UAC", meg hasonlók.

A helyzet az, hogy ennél sokkal árnyaltabbnak gondolom a képet: végsősoron azért szeretnék belevágni az utazásba, mert nem találom a helyemet. Szeretném tudni, hogy mi az, ami leköt, mitől érzem azt, hogy azt csinálom, amit csinálnom kell. Ezt pedig a számítógép előtt nehéz.

A dolog másik oka pedig az, hogy szeretnék fejlődni, javulni, tanulni, bölcsebbé lenni, és mivel nincsenek eddig utazással kapcsolatos tapasztalataim, ennél intenzívebb fejlődési lehetőséget jelenleg nem tudok elképzelni a magam számára: gyakorlatilag az összes létező módon kívül helyezem magamat a jelenlegi komfortzónámból, és végtelen mennyiségű új emberrel és új szituációval találkozom.

Szintén "énkeresős" dolog, de szeretnék egy picit magamban lenni, és csak úgy gondolkodni mindenfélén: új ötleteken, világmegváltáson és számtalan más egyéb dolgon. Erre nyilván van lehetőség itthon is, de jelenleg is van lehetősége az embernek, csak éppen nem olyan koncentráltan, mintha erre dedikálna pár hónapot az életéből, és akkor az erről szól.

Emellett van még nagyon sok apróság - kezdve a "világot akarok látni!"-tól egészen a "most pihenni akarok!"-on át az "odaát vajon mit gondolnak?"-ig, de nekem a fenti három dolog az igazán lényeges.

2012. január 1., vasárnap

Hello World!

Helló! :)

A mai dátum 2012. január 1., ami azt jelenti, hogy holnaptól komolyan neki kell esni a készülődésnek. Máig adtam magamnak haladékot, hogy eldöntsem, tényleg neki fogok-e állni ennek a dolognak, és hát: naná! :)

Röviden-tömören erről lenne szó: április elején fogom magamat, és elindulok Tibet-Nepál-Indiába világot látni.

A blog az út előkészületeiről, és az útról magáról fog szólni. A célom vele kettős: egyrészt segíteni azoknak, akik életük első hosszabb hátizsákos utazására szeretnének felkészülni - pont, mint én vagyok most ezzel -, másrészt a felkészülős szakaszban rendet tenni a fejemben. Ja, az utazás alatt pedig ez lesz a naplóm.

Amire lehet számítani: szeretnék MINDENT összeszedni ide, aminek bármi köze van ehhez az úthoz, úgyhogy a hivatkozásoktól kezdve a döntéseimen keresztül az engem motiváló videókon át egészen a vonatjegyek áráig minden lesz.

Parampam, na, kezdjük el, mert még előttem az út fele.